Maria szemszöge
Borzasztóan elegem van a vámpírokból! Bekerülök a korházba, és még itt is akkor szerencsém van, hogy éppen a vámpír dokihoz kerültem. Anya halála óta rühellem ezeket a lényeket. Főleg Aro-t! Nem akarom soha többet átélni azt, amit akkor kellet.

Seth szemszöge

Carlis, Edward, Bella, Reneesme és én  a kórterem ajtajánál álltunk. Már most éreztem a szállat, ami megingathatatlanul vonzott befelé, az ágyon fekvő, aranyszőke hajú lányhoz.
Bella bólintott, hogy jelezze, készen áll, hogy megvédjen minket a varázslattól.
Amint kinyílt az ajtó, Maria fölkapta a fejét. Egy pillanatra koncentrált, majd zavar ült ki az arcára.

Edward szemszöge
Próbáltam bekerülni a lány gondolatai köze, de egyfolytában mintha valami falba ütköznék. Rámnézett, gyülölettel telve, majd egy kis rést nyitott a falon.
- Mit akartok? - hangjából sütött a gyülölet.
- Csak beszélgetni... - gondoltam automatikusan. Már nyítottam a számat, hogy hangosan is kimondjam, ammikor újabb gondolat érkezett.
- A barátnőd szedje le a pajzsot az átlagemberekről. Te pedig hagyd az agyamban való turkászást! - ezután hatalmas, mentális lökést éreztem, ami kidobott a gondolatai közül. Megsúgtam Bellának, hogy mit tegyen.
Abban a pillanatban, hogy az átlagemberek elhagyták a kórtermet, a lány felpattant, és kezében tűzgolyókkal nekünk támadt. Seth elkapta, de abban a pillanatban olyan ártatlanul kezdett el pislogni, hogy az amugy is a  hatása alatt levő farkas elengedte. A lány csak erre várt, teljes erőből hasba rúgta Sethet, majd száznyolcvanas fokban megpördült, hogy szembenézzen velünk.
Mind a négyen kelletünk hozzá, hogy lefogjuk. Bella arca összerezzent, amikor megérezte a lány verekedés közben felszakadt sebeiből szivárgó vért. Elég rossz állapotban volt, de ügy tünt, képes lenne haláláig harcolni.
- Aro küldött titekt? - sziszegte elkeseredetten, miközben tovább vergödött Carlis szorításában, hogy ki tudjon szabadulni.
- Nem, semmi közük hozzá - próbálta Bella megnyugtatni.
- Akkor mégis, honnan tudtok rólam? Miért támadtatok rám? - megakadt a mozdulatban.
- Nem támadtunk rád - bizonygatta Carlise.
A lány, miután némiképp megbizonyosodott róla, hogy nem akarunk neki ártani, abbahagyta a harcot, majd a sebbesülései miatt elájult.