Maria szemszöge:

Mire észheztértem, már nem a korházban voltam. A sebeimet átkötötték. Egy egyszerű varázslatot alkalmaztam, hogy aránylag bemérjem, hol is vagyok. Nagy ház. Legfelső szint. Valaki van az ajtóm mögött. Többen a földszinten. Ember egy se. Bakker, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Tudhattam volna, hogy nem bízhatok meg a vámpirokban!
Becsapódott az ajtó valaki mögött, mire összerezzentem és akaratlanul felrobbantottam a hordozható rándiót, ami eddig az ágy mellet volt elhelyezve.
- Szia - köszönt az alakváltó, aki még a suliban is egyfolytában engem bámul. Kicsit idegessen nézte a rádiót, gondolom félt, hogy ő is ugyanolyan sorsra jut.
- Szia - köszöntem vissza mereven, miközben továbra is a falat néztem.
- A nevem Seth - a hangján érezni lehetett, hogy zavarban van.
- Maria - feleltem továbbra is a falfelé fordított arcal. Nem szólt többet, csak leült a földre az ágy mellé. Nem bírtam tovább és megkérdeztem:
- Mond, miért vagy a vámpirokkal? Ők gyilkosok...
- A Cullen család nem olyan, ők csak állati vért isznak - magyarázta.
Hát persze! hogy nem jutott ez eddig az eszembe! Hallottam már, hogy vannak ilyen vámpírok is.
Mintegy végszóra belépett a vámpírdoki és mellete egy kedvesnek tűnő vámpírhölgy.
- Hogy vagy? Az én nevem Esme - kérdezte a nő mosolyogva.
- Miért hoztatok el? - kérdeztem vissza, majd  hozzátettem a lehető leglogikusabbnak tűnő választ - Most át fogtok adni Aronak?
- Az még attól függ, ki vagy. Honnan tudsz Aroról? - kérdezte az orvos.
- Évek óta a nyomomban van - feleltem.
- Vámpírt akar csinálni belőled is? - vonta le a következtetést Esme. Az orvos, aki gondolom a párja mintegy hangosan gondolkodva hozzátette:
- Ez elég valószínű. Igaz, keveset láttunk az erődből, de mindenképpen figyelemre méltó vámpír lennél. Rettentően erős.
- Át akar... de nem tud! Én nem egy hitvány ember vagyok! Neki a vérem kell... Azt akarja, hogy én legyek a házi büféje! - feleltem felháborodva.
- Fejtsd ki bővebben - szólt rám az orvos, én pedig engedelmeskedtem.
- Én vagyok az utolsó élő boszorkány a földön. 614 éves voltam a múlt hónapban. Anyám, aki szintúgy boszorkány volt 127 éve halott. És immúnis vagyok a vámpírméregre. A vérem is finomabb, mint az embereké. Aronak tökéletes büfé lennék. Nem halok meg, finomabb vagyok mint a többi és nem egyszer használatos.  Elég, ha mindig hagy bennem egy kevesét, csak annyit, hogy felépüljek és örökké falatozhat belőlem -mondtam cinikusan.
- Az nem lehet... - mondta Esme. Szinte mindenki le volt sokkolva a hír halatán.
- Kipróbálod? - nevettem fel.