1. fejezet

A vita



Edwarddal a szobában épp a közeledő utazásról beszélgettünk amikkor belépet Reneesme kézen fogva Jackobbal. Edward megcsikorgatva a fogát. Amióta Reneesme 7 éves ( teljesen felnőtt ) és elkezdet Jackobbal járni, Edward egyre jobban hasonlított Charliera (legalább is a viselkedésében). Egyik este amikkor Reneesme ( és vele Jackob , aki Reneesme születése óta csak nagyritkán ment el La Pushba , mert egy folytában a mi kis kő házunk száz méteres körzetében aludt )nem jöttek haza a kirándulásból La Pushba, Edward azt mondta, hogy egyre jobban megérti Charliet. Jackob és Reneesme tudták, hogy el kell költöznünk. Nem igazán örültek neki, de csak akkor borultak ki amikkor kiderült, hogy Dél Amerikába megyünk.Most meg azzal az ötlettel álltak elő, hogy Jackob is jöjjön velünk Dél Amerikába. Én jó ötletnek találtam, aztán meghallottam Edward sziszegését. A vámpír fülemmel jól hallottam, hogy az összes és Seth összegyűlik az óriási nappaliban. Reneesme mintha észre se vette Edward sziszegését
-Szavazás!- rikkantotta.
-Mi lenne, ha én is veletek mennék?-tette hozzá Jackobb, miközben szándékosan kerülte a Edward tekintetét.
-Mért is ne?-szólalt meg Carlisl.
-Én örülnék neki - egyezett bele Esme is.
-Ha ez téged boldoggá tesz, Nessi - adtam be a derekam.
-NEM!!!!!!-szólt bele Edward, aztán kiment a szobából.
-Maradj csak itt, kutya -szólt Rosalie, és Edward után ment.
-Nessi úgyis lyukat csinál a látásomban, úgyhogy ha vele maradsz engem nem zavarsz - mondta meg a véleményét Alice.
-Alice...
-Nyugodj meg, Jazz, már sokat javult az önuralmad - nyugtatta Alice Jaspert.
-Ha te így gondolod...- adta be a derekat Jasper is.
- Jake! Jöhetsz! Menyünk le La Pushba, hogy összepakolunk neked!- örvendezett Reneesme.
Akkor eszembe jutott, hogy meg azt se tudom mikor indulunk.
- Te Alice mikkor is indulunk? - kérdezett rá a lányom.
- Holnap egykor!- vágta rá azonnal.
- Ebéd után? - kérdeztem óvatosan . Alice hajlamos volt túlzásokba esni.
- Nem. Éjszaka!
- De Alice! Reneesmenek és Jakenek aludni is kell! - tiltakoztam. Ekkor jött vissza Edward. Mögötte kezén fogva Rosalie és Emmet.
- Jól van akkor reggel hétkor. - adta bele a derekat Alice.
- Jake gyere, meg el is kell pakolnunk! Meg el ne felejts szólni a falkádnak és Sam falkájának se! Na és Billy? Meg ő sem tudja! - sietette Nessi Jacobot.
- Jól van te kis titkárné. - nevetett Jackob.
- Hahaha! Anya, apa ma Pushban alszom! Gyere Jake! -szerintem ezt Reneesmenek nem kellet volna mondania.
- Jackob! - szolt utánuk Edward hangja nyugodt volt.
- Igen...,Edward ?
- Lét szíves erre többet ne gondolj! - Hallottam Edward sziszegését - És ne is csináljátok!
Jackob erre elkezdett morogni. Én is és mindenki a szobában megértette, hogy miről van szó.
- Ez csak ránk tartozik! - morogta és elkezdett remegni a keze.
- Én inkább megyek.- szólalt meg Seth.Carlise és Esme elindult kifelé.
- Rosalie, Emmet mennyünk vadászni - hívta őket Esme.
- Nekem még valamit el kell intéznem a varosban. Jazz, elkísérsz? - kérdezte Alice és mar mindketten eltűntek.
Mar csak négyen voltunk a szobában.Jackob és Edward morogtak. Én és Nessi higgadtan álltunk. Én azért mert tudtam ha ideges lennek akkor csak meg nehezebb lenne minden. Két teljes percig csönd volt.
- Apu, csak nem gondolod hogy szűzen megyek férjhez! - törte meg a csöndet a lányom.
- De pont azt gondolom! Jackob ezt hogy képzelted?
- De apu!
- Semmi de!
- Gyere Jackob mennyünk - Reenesme és Jackob kiviharzottak az éjszakába.
- Meg fogjak csinálni. Reneesme ma elveszti a szűzeseget - suttogta Edward.
- Te mindent meg tettel... -próbáltam vigasztalni.
- Nem volt elég - suttogta.
- Mi lenne ha elmennénk a házunkba és csinálnánk valami hasonlót mint most ok? - ajánlottam hisz ettől mindig felvidul. Most is elmosolyodott, de a szeme szomorú maradt. Gyorsan elszaladtunk a házunkig. amint lekerült rólunk a ruha mar a szomorúság nyomát sem lehetett látni a szemében.