6. fejezet






Mária szemszöge

Támadás

Egyedül voltam otthon, mint mindig, mióta anya meghalt. De az mar 300 éve volt. Néha annyira utalom, hogy nem öregszem. Linda szorosan hozzam bujt. Linda anyja kutya apja farkas. Mikkor a kutya gazdája észrevette, hogy a kutyája egy farkastól szült (Linda hasonlított egyedül a farkasra) Lindát el akarta altatni, de én megmentettem. Meg hat az is kész szerencse, hogy el tudtam hitetni Reneesmevel, hogy cseled vagyok. Kaparászást riasztott fel a gondolkodásomból. Ideges lettem. Többnyire jól elnyomtam az érzéseimet, de most a varázs erőm automatikusan bekapcsolt és mindkét kezemben egy tuzkarika jelent meg, csak nagy nehezen sikerült elaltatnom.Hiába, néha tényleg nehéz boszorkánynak lenni. Úgy dontottem elmegyek egyet setalni Lindával. Mar egy ideje setaltunk, amikor a varos egy elhagyatott helyére ertunk. Végig futott rajtam a hideg. És ott....ott az arnyekban egy világos valami suhant el ember feletti gyorsasagal. Pont úgy mint Reneesmenel, Jacobnal és annál a fura alakanal akit Renee ( Reneesme) Sethnek nevezet és folyton utánam koslat, úgy itt is ereztem a varazslatott a levegőben ( ez egy boszi adotsag) így tudtam, hogy nem emberi lénnyel van dolgom. A hideg futkosót a hátamon, de szerencsére nem varázsoltam oda se egy falat és semmi mást. Aztán hirtelen valami hideg, de kemény fogott át. Linda egyfojtaban ugatott. ez elterelte a lény figyelmet, így volt elég idom egy vedovarazslatra ami ellökte tőlem azt a valamit. Csodának határos módon egy nagyobb tarsasag kanyarodott be az utcába... Ekkor minden elsotetult egy darabig meg hangokat hallottam, de aztán semmi.